Mostanában Londonban dolgozom, 1-2 hónapokat ott vagyok, majd ugyanennyit itthon is. Teljesen lényegtelen is a történetben. Maximum csak annyira érdekes, hogy még akkor írtam a csajnak először amikor odakint voltam.

Tehát... januér elején csalódtam, majd pár nap múlva megint elkezdtem társkeresőzni, kisebb-nagyobb (inkább kisebb: a szokásos nem válaszolós téma volt...) írtam neki egy levelet január 20-a környékén 25 éves, hosszú barna hajú, telt karcsú nőnek, nevezzük Andinak. Pár levél váltás és egy kis MSN beszélgetés után rájöttünk, hogy egyikünknek sincs sok ideje a számítógép előtt dekkolni és ahogy hazaérek már másnap találkozunk is.

Január 26-án meg is történt az első találkozó Andival, amelyet egy cukrászdával egybekötött séta volt. Nagyon jó hangulatban telt, majd metróval haza, következő nap találkozunk. Meg is történt, majd következő nap is, majd aztán is és már nem is tudom hanyadik alkalom után megtörtént az első szex is.

A mostani hétvégét péntektől, hétfő reggelig együtt töltöttük a lakásomon, volt itt minden együtt főzés, tévézés, társas játékozás, de főleg az amiről egy úri ember nem beszél és egy kirándulás: Visegrád-Esztergom.

Ma felléptem a társkeresőre (ahová az második-harmadik randi után fel sem néztem), ki akartam törölni magam. Valami miatt vissza akartam olvasni az Andival váltott leveleket, majd ránéztem az adatlapjára, ahol megdöbbenve láttam új fotók vannak és alig fél napja lépett be. És nem is akármilyen fotókkal gazdagította a lapját: a hétvégén a visegrádi várban készült általam készített (hobbim a fotózás...) portré fotókat tette közzé.

Adatlapján frissített szöveg várt, ő pedig a magányos kanok leveleit várja. Na bumm...

Olyan már volt, hogy valaki tovább ismerkedett a neten amikor csak 1-2 randin voltunk túl, ilyen már velem is előferdült. De hogy több mint 3 hét után is....

Vagy ezen már meg sem kellene lepődnöm?